Miért nincs a DSM V-ben a pszichopátia?

A pszichopátia azért nem szerepel önálló diagnózisként a DSM-5-ben, mert a DSM elsősorban viselkedésesen jól megragadható, egységesen mérhető diagnosztikai kategóriákban gondolkodik. Az antiszociális személyiségzavar ezért került be hivatalos diagnózisként: itt a hangsúly a tartós szabályszegésen, mások jogainak megsértésén, megtévesztésen, impulzivitáson, agresszivitáson, felelőtlenségen és a megbánás hiányán van.

A pszichopátia ezzel szemben inkább személyiségműködési konstruktum, amely nemcsak viselkedést, hanem mélyebb érzelmi és interperszonális jellemzőket is leír: hidegséget, sekélyes érzelmeket, empátiahiányt, felszínes bájt, kaméleon effektust, manipulativitást, lelkiismereti deficitet és stratégikus működést. Ez nehezebben illeszthető be egy egyszerű DSM-diagnózisba, mert a pszichopátia nem mindig látványosan kaotikus vagy impulzív, a primer pszichopata kontrollált, alkalmazkodóképes és kifelé „normálisnak” tűnik, kiválóan téveszt meg mindenkit.

A klinikai gyakorlatban ezért, ha valakinél erős pszichopátiás működés látszik, a hivatalos diagnózis általában antiszociális személyiségzavar (ASPD) lesz, mert ez a DSM-ben szereplő kategória. Ugyanakkor a szakember a klinikai leírásban, szakvéleményben vagy megjegyzésben jelezheti, hogy az illetőnél pszichopátiás vonások, súlyosabb esetben primer pszichopátiás működés figyelhető meg. Vagyis a pszichopátia nem „nem létezik”, hanem nem önálló DSM-diagnózis; inkább egy olyan személyiségprofil, amely részben az antiszociális személyiségzavar területén belül jelenik meg, de annál szűkebb, hidegebb, érzelmileg sekélyesebb és manipulatívabb működést ír le.