A gyerek miatt együtt maradni? Néha épp ez sebzi a gyereket a legjobban

Sok konzultációm során újra és újra találkozom ugyanazzal a mondattal: „A gyerek miatt még nem lépek ki.”
És első hallásra ez nagyon nemesnek, felelősségteljesnek, sőt önfeláldozónak tűnhet.
Csakhogy a valóságban a gyereknek nem pusztán az kell, hogy anya és apa papíron, egy lakásban, egy családi rendszerben együtt maradjanak.
A gyereknek elsősorban stabilitás kell.
Kiszámíthatóság, érzelmi biztonság, nyugalom, olyan környezet, ahol nem kell folyamatosan érzékelnie a feszültséget, a kimondatlan szavakat, indulatokat, a hidegháborút.
Egy rosszul működő, mérgező kapcsolatban viszont éppen ez a stabilitás sérül meg.
Hiába van együtt a család fizikailag, ha közben érzelmileg szétesett, kaotikus és terhelt a légkör.
A gyerek nemcsak azt látja, amit a szülők mondanak, hanem azt is érzi, amit elhallgatnak.
Érzi a feszültséget, a félelmet, az elutasítást, a keserűséget, még akkor is, ha senki nem beszél róla nyíltan. Tudod amikor a levegőben vágni lehet a feszültséget.
Egy családi rendszert akkor lehet egészségesen egyben tartani, ha a felnőttek képesek dűlőre jutni, felelősséget vállalni, kommunikálni, változni és érzelmileg valamennyire stabilak maradni egymás mellett.
De ha ez évek óta nem működik, ha minden beszélgetés vitába, bántásba, manipulációba vagy teljes elzárkózásba torkollik, akkor nem biztos, hogy az együtt maradás szolgálja a gyerek érdekét. Nemhogy nem biztos, ez 100%.
Sokszor éppen a különválás teremtheti meg azt a nyugalmat, amit az együtt maradás már rég nem tud biztosítani.
Nem azt mondom, hogy könnyű kilépni, és azt sem, hogy minden konfliktusos kapcsolatot azonnal fel kell adni.
De azt igenis ki kell mondani: a „gyerek miatt együtt maradok” nem mindig szeretetből fakadó döntés, néha inkább félelemből, bűntudatból vagy a változástól való rettegésből.
A gyereknek nem egy látszólag egyben tartott családra van szüksége, hanem olyan felnőttekre, akik képesek biztonságosabb, tisztább és stabilabb érzelmi környezetet teremteni neki - akár együtt, akár külön.

Next
Next

Miért nincs a DSM V-ben a pszichopátia?